Tavaly, február közepén elindult első JAVA csapatunk a programozás útján. A sokszínű kis csoportba a legkülönfélébb háttérrel és életúttal érkeztek a tanulni vágyó tagok.
Bálint dolgozott már az IT-szektorban – akkor az alkotás örömét hiányolta a szakmájából. Végül egy El Caminót követően döntött a programozás mellett.
Valójában ez annyira nem erős karrierváltás, mintha például zenészből válnék programozóvá, mert az elmúlt 8 évben főleg az informatikában dolgoztam. Nagyon fárasztó volt üzemeltetni és supportálni egy pozícióban, és igazából kiégtem – ez egy nagyon nehéz dolog, hogy 32 évesen kiég az ember, mert annyira túltolja a szakmáját. Ezért fel is mondtam és próbáltam megtalálni azt az utat, ami nekem feküdni fog a következő 20 évben, mert tovább nem tervezek egyelőre.
A nyári szünetemet arra áldoztam, hogy elkezdjek utazgatni – különböző gazdagságú országokat szerettem volna megnézni, illetve különböző típusú életeket kipróbálni. Az első állomás New York volt, a kapitalizmus csúcsára voltam kíváncsi, hogy hogyan élnek ott az emberek. Jó tapasztalat volt, de nem nekem való.
Utána azt akartam megtudni, hogy milyen érzés csövesnek lenni – ez az El Camino. Hát, sokkal jobban fekszik. Egy olyan szintű szabadság-érzést ad az embernek, ami nagyon jó - de gondolom, hogy csak egy ideig. Tehát ha úgy mennék bele ebbe az életvitelbe, hogy tudom, hogy annak soha nem lesz vége, az biztos, hogy túlstresszelne megint. Ez egy olyan periódusa volt az életnek, amikor csak magamra figyeltem – és ez nagyon ritka. Tehát nem volt semmi anyagi problémám – semmi semmi – hanem az volt a lényeg, hogy megyek, és közben gondolkodok arról, hogy merre tovább.
Itt igazából arra jöttem rá, hogy az informatikában eddig az nem tetszett, hogy már kész termékeket kell üzemeltetni, azt kell pofozgatni, hegesztgetni. És gyakorlatilag pont a lényeg hiányzik életemből – tehát újat teremteni, kreálni valamit.
Ami szerintem hatalmas sikerélmény – ha valaki tud újat teremteni. Ezt kellett beépíteni az eddigi tapasztalataimba. Azon is gondolkodtam, hogy mi lenne, ha asztalos lennék, és akkor tudnék asztalt-széket készíteni, és mindig örülnék, amikor kész van. Viszont mivel informatikus voltam és így nem a nulláról kellene kezdenem, ezért gondoltam a programozásra. Mert már van tapasztalatom benne és nem egy teljesen új dolgot kellene kitanulnom. Hát... ez részben igaz volt, részben nem – nagyon sok új dolgot hallok, tanulok, de azt hiszem, hogy azért sokkal könnyebb dolgom van megérteni, mert a hátterébe már belelátok.
És hogy hogyan tovább a képzés után?
Amit itt 5 hónap alatt meg fogok tanulni, az egy ugródeszka lesz, utána vissza kell illeszkednem a kapitalista létbe. Ezt nagyjából 3 évre tervezem, és utána szeretném a saját
kis szférámat kialakítani, ami nem annyira materiális. Gyakorlatilag ez az a szakma, ahol meg lehet azt oldani, hogy teljesen távmunkában tudjak dolgozni a hét 40 órájában, ez egy elég erős előnye is. Szeretnék egy olyan helyre költözni, ahol van egy saját kis birodalmam, most egyelőre Tenerifére gondolok, mert szuper időjárás, meg kellemes a környezet és nagyon változatos a természet. Ott szeretnék magamnak egy elkerített részt, ahol tudok működni, és ahol nem vagyok helyhez kötve, mert ez a munka megengedi ezt, így tudok a hobbimnak is élni, az utazgatásnak. Az a célom, természetesen majd amikor olyan szinten vagyok, hogy saját projekteket is kreáljak és véghez vigyek, de addig még nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, úgyhogy ezt még korai lenne megfogalmazni.
Kövesd Bálint példáját! Következő JAVA képzésünk április 1-jén indul - csatlakozz a csapathoz! Részletek ITT.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
